Heather [Silent Hill 3]

Nekem, erre nincsenek szavaim. Ryutaroék ismét valami fantasztikussal rukkoltak elő. Maga a dal tipikus Pura, erősebb gitárjáték, Ryutaro pedig szinte nem is énekel, hanem suttog. A PV i teljesen rájuk utal, kicsit furcsa, sötét, de mégis elegáns és egyben vad. Ezeket az ellentétes érzeteket csak ők tudják így egyhelyen egyszerre megjeleníteni. Szeptember 4 mikor jössz már el végre?

AAAAAHHHHHHHHHHHWWWW, ma, ezen a csodás napon végre pillantást vethettem a Doukou 3 verizójának kinézeteire​. Egyszerűen, ahw, nem tudnám elégszer leírni, hogy milyen gyönyörűek és csodálatosak, hogy már mennyire a kezeim között akarom tartani a saját példányomat. Egyetlen értelmes szóval sem tudom leírni ezt az érzést. Lehet csak a fanatizmusom beszél belőlem, de remélem, hogy mások is legalább egyszer megérzik a Pura világát, egy világot ami bárkit magábafogad, ahol az égen medúzák úsznak, a melankólia pedig nem fájdalmas, ahol az ember magányos és mégis ezrek állnak mögötte, támogatva, ha nem is szavakkal, de mégis átjön mindenkinek. A világot amit Ryutaro, Akira, Tadashi, Kenken, és bár ők már kiléptek a bandából, de Bucchi és Takashi közösen teremtettek, azoknak akik hasonlóak hozzájuk, akiknek szüksége van egy biztos helyre ahova visszavonulhatnak. Ez a Plastik Tree, a Kurage-k világa.

Penumbra sorozat

Ahogy ránézem erre a feladatra, rögtön tudtam, hogy a Penumbrát fogom írni hozzá. Fájdalmas, hogy mennyire kevesen ismerik ezt a fantasztikus játékot. Pedig rég nem láttam horror játékba ilyen fantasztikus történetet mint ez. Rőt(angol verzióban Red) karaktere már önmagában is egy mestermunka, amit egyébként a magyar verzió méginkább felturbózza, egyszerűen fantasztikus szinkront adtak hozzá. Beleborsódzik a hátam amint végigvezet a játékon, segít lopakodni Philipnek, kódokat ad neki, kérleli, hogy hozza ki a börtönéből, majd elküldi a fenébe, azzal, hogy igazán megdögölhetne már. :D Sírtam amikor meghalt. Komolyan. A második részben is találhatunk egy Rőt feelinges karaktert, csak ő sokkal bunkóbb és Philip fejében él. (párszor egyébként begurultam rá, amikor Philip Rőtről szóló emlékeit nézi, és közbe úgy beszél róla, hogy aghhh. utálom.) A harmadik rész pedig teljes egészében Philip fejében játszódik, és a végén (a játékos döntéseitől függően) felszabadíthatja végre mint Rőtöt mint pedig saját magát. Bár nem egészen a megszokott értelemben. De mégis ezt tartom a jobb befejezésnek, és nem azt amikor elhagyja a szigetet. Emellett sokan szajkózzák azt, hogy az Amnesia azért olyan jó, mert az ember kiszolgáltatott és nem tud harcolni az ellenséggel. Na ez az érzés annak az 1000-szerese. Imádom. És fáj, hogy mások mennyire allulértékelik ezt a csodát.