Lucien Lachance [TES: IV & V]

Lula, a sötét testvériség szólója, az Oblivion során, ő adja a legelső megbízást és ő általa lehet bekerülni a "családba". A későbbiekben sokat segít a játékosnak, és sajnálatosan úgy alakulnak az események, hogy többet nem láthatjuk (nem szeretnék spoilerezni)Viszont a Skyrimben ismét találkozhatunk vele, mint a saját spectral assassinunk. De hogy miért szeretem? Mondhatni első látásra szerelem volt. X'D Ahogy meghallottam, a hangját ahogy belekezd a mondókájába ("elég hangosan alszol egy gyilkoshoz képest") Hát ahw. Az már csak hab a tetején, hogy mind ezek mellett egy igazi úriember, szereti a paciját (akit később nekünk is ad <3), a gyilkosságaiban pedig szeret mérgezett almákat használni, törődik a családjával(Ungolim, Uvani) A halála pedig, a világ legszomorúbb dolga amit valaha láttam. Mindigis utáltam, és most is utálom, hogy semmit se tehettem ellene, nem tudtam megmenteni. (eleinte azt hittem ha gyorsabban odaérek a farmra akkor még lehet valami esélyem....) Ráadásul a karakterünk elég közönyösen reagálja le....pfff.

Day 1 - Very first video game.

Nem emlékszek pontosan, hogy melyik is volt a legelső, de 100%, hogy a Quake III Arena köztük volt. Emlékszem 5-6 évesen néztem apumat ahogy játszott vele utána pedig már én is próbálkoztam, bár igazán béna voltam benne. :O Csak lövöldöztem, körbe körbe és minden megjelenő ellenfélnél el akartam dobni az egeret a fancba. De végülis egész jó lettem benne többször kijátszottam már nehéz fokozaton is. A kedvenc karakterem Slash volt (és még most is az), egyszerűen beleszerettem azokba a fény-korikba(?). Egyébként általában még mindig ehez a játékhoz nyúlok, ha csak egy kis agyatlan öldöklésre & feszültség levezetésre vágyom. Egyszóval ez a kis cucc mindig különleges helyet fog elfoglalni a pici szívemben.

Há-há!Nem bírtam ki, hogy ne váltsak, főleg most, a mai napon nem amikor ismét elkezdtem az első évad első részétől nézni a Supernaturalt. :P Kicsit bűntudatom volt, hogy Castielt nem tettem rá magára a dizire, szóval itt van, a posztban azért hoztam egyet. Lehet fangörcsöt kapni :O Aztán esetleg, ha valakinek van valami észrevétele azt is szívesen várom ám. Chu ~

Hajnalodik. A Birodalmi Börtön apró lőrés szerű ablakain át tétovázva kúsztak be a nap első sugarai, egész lassan, fénnyel töltve meg a komor,sötét tömlöcöket, ezzel reményt adva a bennük lakóknak. Felmelegítve elgémberedett tagjaikat, kihűlt szíveiket. A fény kegyetlen játékot űzött e rabokkal. Minden reggel egy újabb napnyi életet adott nekik, csupán azért, hogy azt este elvegye. A foglyok legtöbbje emiatt, és börtönéveik hosszúsága miatt (a birodalom szereti örökre félreállítani az ellenségeit) lassan megőrült. Voltak akik dühöngő elmebetegekké változtak, mások pedig teljesen magukba zárkóztak, vagy épp kivájták a szemeiket egy kanállal. Az őrültek viszont nem éppen kontrolláltságukról híresek, ezért ha az őrök egy rabon észrevették a kezdődő elmebaj jeleit, már vitték is a vesztőhelyre. Hiszen nem engedhették meg, hogy esetlegesen valamelyikük lázadást szítson, vagy épp berzreker módjára mészárlásba kezdjen. A legegyszerűbb pedig az volt, hogy minden gyanús személyt likvidálnak. Bár egyszer-egyszer volt aki szóvá tette, hogy a túlzott tisztogatás odáig fog vezetni, hogy a börtön kiürül, az őrök pedig munka nélkül maradnak. Viszont ahogy meglátták, hogy egy nap akár tíz új elítélt is érkezik, gyorsan elszállt minden kételyük. Így történt ez ma reggel is. Egy fiatal fiú, Ryutaro lépkedett két strázsával az oldalán a börtön kapui felé. A kezeit, pontosabban az azokra nehezedő hideg, vas béklyókat bámulta. Azon gondolkodott, hogy vajon ki tudná e szabadítani őket ? Megpróbálta ujjait becsúsztatni a bilincsek alá, de csak annyit ért el vele, hogy az éles fém, a már így is felsértett bőrébe még inkább belevágott, ezzel még nagyobb fájdalmat okozva. Szóval jobbnak látta elvetni az ötletet, és lassan beletörődött sorsába. Még utoljára minden számára kedves dologra egy hosszú pillantást vetett. A tiszta kék égre, az apró virágokra, a fákról hulló falevelekre. Azonban mielőtt feltűnhetett neki, már meg is érkeztek az áristom hatalmas, faragott fa kapujához. Ahogy belépett, mintha egy másik világba került volna. Az élénk vibráló színeket, felváltották a hideg, fekete és szürke árnyalataiban játszó kőfalak. A madárcsicsergés helyett a rabok morgolódásait és sóhajait lehetett csupán hallani. Az illatok is megváltoztak, az áporodott nyomasztó levegő keveredett a vesztőhelyről beszivárgó hullaszag bűzével. No meg mivel a fegyencek minden idejüket a cellájukban töltötték, még a dolguk elvégzéséhez sem engedték ki őket, fürdésről pedig nem is álmodhattak, ezért a frissen bekerülők számára az ő szaguk is meglehetősen kibírhatatlan volt. Ryu legszívesebben befogott orral haladt volna a cellák közt, de megkötözött kezei ebben is megakadályozták. Lassan megérkeztek a számára kijelölt cellához is. A "berendezése" mint ahogy sejteni lehetett, rettentően puritán volt. A két ágyat helyettesítő szalmazsákon kívül még helyet foglalt benne egy asztalka, két székkel, és semmi több.

Hajnali két óra, dörög az ég, villámlik és zuhog az eső. Tehát tökéletes az idő arra, hogy lefirkantsam a James cikkjének olvasása után fejemben  kavargó dondolatokat, nemde? Walter, szerint és szerintem igen. (olyan drámaivá teszi az egészet.) Szóval most, mi is én is le fogom írni a véleményemet ezekről a "tehetség kutató" szépségekről. Pontosabban a versenyzőkről. Sajnos számomra maguk a műsorok túl egyformák, amióta megjelent a harmadik, már meg se próbálok különbségeket tenni. szóval khm kezdjünk bele. össze- vissza mert ... csak. >.>

Csobot "she-bitch" Adél: Ezt a nőt még egy fogpiszkálóval is megpróbálnám halálra szúrkálni, ha lenne rá esélyem. Komolyan. De előtte még addig sütném tűz fölött a lábait, amig ki nem hullanának belőle a csontok. (Walter approves +10000000000) Amúgy csak én vettem észre, hogy nem tud anélkül létezni, hogy ne nyomná bele a ki*szott lófogait abba a szerencsétlen kamerába? Vagy, hogy ne vihogjon mint valami elmebajos hiéna? Ja, és fogadok egy 1000 forintban, hogy amikor elkenődött a rúzsa, az azért volt, mert a mentora alsóbb tájait használta játszótérnek. Tsk-tsk rossz kislány. 

A kék a fű gyerek. (valami Viktor?): Bocsánat! Tudom, hogy ha valakiről véleményt írsz legalább a nevét ismerd, de túl közömbös vagyok vele szemben, szóval nem érte meg, hogy utána nézzek. Amennyit azonan tudok róla, hogy Puzsér legagyizta a dalát amin ő meg fölhúzta magát, és nem tudom hány hónapig ment közöttük a cicaharc. Hát gratulálok. Valószínűleg már csak a pletykalapokban láthatjuk újra. Máris nemhiányzol.

Wolf "Lópofa" Kati: Ő a második akihez odarongyolnék egy láncfűrésszel, majd darálthúst készítenék belőle, abből pedig egy fincsi fogást a gyerekeinek. (Walter fell in love with Shou) Pedig igazából a megjelenésén kívül nincs vele sok bajom. X'D Nem annyira tenyérbemászó mint Adél, de attól még hangja neki sincs. (vagy lehet az a gond, hogy nem hallgatok énekesnőket? nem hinném.) 

Király "a tesóm háta kiváló lesz dobbantónak" Viktor: 100%, hogy ha a testvére nem lenne az aki, észre se vették volna. Nincs benne semmi. Tényleg semmi. Még utálni sem lehet, mert annyira semleges. Ráadásul minden második 20 év körüli pasinak ilyen hangja van. A rosszabbaknak. BOOOOOOOOOOOORED!

Oláh Gergő: Miért van az, hogy ha valaki elböfögi, hogy rossz körülmények között él és mégis családot nevel, már a zsebében van egy győzelem? Who gives a fuck?! Énekelni vagy itt, nem pedig drámázni, baszod! Felcsinálta az asszonyt egy bokor mögött, dolgozni nem volt kedv, szóval jött Győzikét játszani. *Shou kiborult Walter és Ondolemar vígasztalják* 

Lassan hagyjam már abba nem? Szóljatok ám rám, nem akarom összerombolni itt az egész gportálos közösség lelki békéjét. :P Szóval utóiratnak annyit, hogy a fentieket senki se vegye komolyan. Túl sok kólát ittam.